Az idősödő írónő, akit írói körökben Dunduskának neveznek, elhatározza, hogy könyvet ír a dzsungel életéről. Afrikai útján megismerkedik egy idős úrral, aki évtizedek óta a dzsungelben él. Megkérdezi tőle, hogy ha ő most jóságos tündér lenne, mi lenne a három leghőbb kívánsága.
- Nincs nekem három, csak kettő van - feleli az öreg. - Mielőtt meghalnék, szeretnék látni egy szép meztelen nőt és egy fehér elefántot.
- Hát az egyik kívánságát már teljesíteni is tudom - mondja az írónő, bemegy az erdőbe, egy fa mögött levetkőzik, majd meztelenül előlép.
- Nos, uram, mit szól hozzá?
- Nahát, csodálatos... Köszönöm önnek. Most már csak egy szép meztelen nőt szeretnék látni.

Az idősödő rabbi beíratja fiát a rabbi képzőbe, majd év végén a legnagyobb sajnálatára eltanácsolják a fiát a magatartása és a teljesítménye miatt. Bánatában beíratja katolikus teológiára, majd év végén ebbe az iskloába is ellátogat, és nem hisz sem a fülének, sem a szemének. A fiát a tanárok agyon dícsérik, szinte imádják. Ekkor az apa félre hívja fiát, és kérdőre vonja:
- Mi történt veled fiam? Mi ez a hatalmas változás az életedben?
Mire a fiú:
- Hát, tudod fater, ahogy beléptem az ajtón, láttam egy embert keresztre feszítve. Te, ezek nem cécóznak!