Felszállás előtt az utasok csodálkozva látják, hogy a kapitány és első pilótája egy-egy vakvezető kutyával, fekete szemüvegben, fehér bottal botladozik a pilótafülke felé. Először mindenki arra gondol, hogy biztos valami tréfáról van szó, de amikor elindul a gép, az utasok egyre nyugtalanabbá válnak. Gyorsan közeledik a repülőtér vége, a hangulat is egyre kétségbeesettebb. Mikor már csak néhány méter van hátra, az összes utas egy emberként felsikolt. Ám ekkor a gép hirtelen felemelkedik és megkezdi a repülést. Bent a pilótafülkében megszólal a másodpilóta:
- Tudja, kapitány, mindig attól félek, egyszer későn kezdenek sikoltozni az utasok, aztán mind meghalunk.

Felszáll egy nő a villamosra, egy férfi azonnal feláll, és átadja a helyét.
- Fogadjunk, hogy maga vidéki - modja a nő.
- Igen. Honnan tudja?
- Mert átadta a helyét.
- Fogadjunk, hogy maga meg pesti.
- Igen. Honnan tudja?
- Mert nem köszönte meg.

Felszáll a repülőgép, a kapitány a pilótafülkéből mikrofonon át beszél.
- Kedves utasaink! Köszönjük, hogy a mi légitársaságunkkal utaznak. Amint látják, az ég csodásan kék, a felhők is gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van, és a géppel is minden rend... Ó, A FENÉBE!!!
Az utasok rémülten ülnek a helyükön, moccanni se mernek, amikoris újból a kapitány hangja hallatszik:
- Elnézésüket kérem, de magamra öntöttem a kávémat. Látniuk kéne a nadrágom elejét!
Erre az egyik utas:
- Az enyémnek meg a hátulját...